ANGORAPHIL CATTERY

MENÜ

EREDET

A perzsa macskát és a török angórát gyakran összetévesztik egymással. Tény, hogy a két különböző fajta több évszázaddal ezelőtt keletkezett; a perzsák eredete nem tisztázott, a török angóra viszont a mai Ankara területéről származik. Elképzelhető, hogy valamikor régen a perzsa macskák tenyésztői török angórákat használtak fel annak érdekében, hogy kialakítsák a fajta ma már közismerten hosszú, selymes szőrjellegét.

A török angóra egyike a legrégebbi fajtáknak a világon, de ennek ellenére csak nem régóta ismerik el a különböző szervezetek.

Úgy tartják, hogy az első török angóra a 17. század környékén került Törökországból Angliába olasz kereskedők által. Elsősorban gyönyörű fehér bundájával, és az ahhoz párosuló kék vagy felemás szemeivel váltotta ki a népszerűségét az európai arisztokraták körében. Többek között a francia királyi udvarban is nagy imádatnak örvendett, így nem véletlen hogy a fajtát akkoriban "francia macskaként" is ismerték.

Csupán a 19. század körül kezdtek el komolyabban foglalkozni ennek a fajtának a tenyésztésével. Más fajtákkal is keresztezték, többek között perzsával is, melynek köszönhetően előkelőbb lett a megjelenésük, mint a kevésbé dús szőrzetű és karcsú török angóráké. Ahogy az új, keresztezett macskák népszerűsége nőtt, azzal párhuzamosan az eredeti török angórák egyre inkább a háttérbe szorultak. Az 1920-as évek jelentették a fajta mélypontját, amikor Európában, és Törökországban is ritkaságnak számítottak az eredeti török angórák. A törökök azonban nem szerették volna hagyni, hogy az eredeti török angórák teljesen kihaljanak, ezért olyan tenyésztési programot indítottak, melynek célja a fajta kihalástól való megóvása volt (összegyűjtötték a lehető legtöbb eredeti török angórát, és szigorú exporttilalmat vezettek be). Mivel a törökök csak a tiszta fehér és kék szemű angórákat tartották teljesen fajtatisztának, így nagyon sok egyed süket volt. Bár születtek színes kölykök is, azokat selejtnek tekintették.

Az exporttilalom feloldása utáni években a különböző nyugati kiállításokon is a kezdeti években szinte csak fehér macskákkal lehetett találkozni, emellett a kölykök többsége is fehéren jött a világra. Ezért az európai és az amerikai szövetségek is csak a fehér török angórákat ismerték el. Néhány tenyésztő szerette volna felvenni a harcot a fajtára jellemző süketség ellen, amit a színes egyedek tenyésztésbe vonásával szerettek volna elérni. A sok erőfeszítés végül meghozta az eredményt, hiszen az Egyesült Államokban két évvel a fehér török angórák bejegyzése után, 1972-ben elismerték a színes macskákat is. Európában a FIFe a fehér török angórákat később ismerte el, mint Amerikában (1988), majd öt évvel később elismerték a színes török angórákat is. Mindennek köszönhetően mára már szinte nem is fordul elő süketség a fajtánál. Az európai tenyésztők pedig nem pároztatnak két fehér török angórát egymással, ezzel is csökkentve a süketség előfordulásának lehetőségét.

 

 

Honlap készítés ingyen

Asztali nézet